Kérlek figyelj kicsit rám Hadd mondjam el, hallgass rám Ne fordíts hátat minden apró félreértés után
Tudom követtem el hibát Okoztál te is nem egy vitát Mégis megoldottuk, leküzdöttünk minden problémát
Nehogy itt legyen most vége Azt nem élném túl Nekünk hosszú még az út
Nem akarok többé félni, rettegni Törött szárnnyal repülni Zuhanás után a mélyben feküdni Veled akarom a múltat elfeledni Az életen csak nevetni Mert te megtanítottál szeretni
Az élet mindig hozhat mást Fájdalmas keserű változást Mikor hittem benne mégis kiábrándító csalódást
De ezt rég meguntam már Elbizonytalanít a homály Sötétben nem látok, a lángot ne oltsd el, hagyd égni tovább
Nehogy itt legyen most vége Azt nem élném túl Nem lehet csak emlékként éljem Mikor hozzám bújsz
Nehogy itt legyen most vége Azt nem élném túl Nekünk hosszú még az út
Nem akarok többé félni, rettegni Törött szárnnyal repülni Zuhanás után a mélyben feküdni Veled akarom a múltat elfeledni Az életen csak nevetni Mert te megtanítottál szeretni
Te vagy a levegőm a víz alatt Te vagy árnyékban a fény(árnyékban a fény) Te vagy az a lány, kire mindig vártam én Kit soha el nem engednék
Szorítsd a kezem, ölelj magadhoz még Várj míg a vihar véget ér Nélküled hiába minden elveszett az életem mit sem ér Marad néhány emlék, de nélküled mit sem ér
(2x) Nem akarok többé félni, rettegni Törött szárnnyal repülni Zuhanás után a mélyben feküdni Veled akarom a múltat elfeledni Az életen csak nevetni Mert te megtanítottál szeretni
Te vagy a levegőm a víz alatt Te vagy árnyékban a fény
Bárhogy szeretnéd
Egy rongyod sincs, tudom,nagyon gáz! Ilyenkor egyből rád tör a shopping láz. És a Dolce szemcsid is maszatos, Gyerünk, vár a Gucci, Prada,én még maradok.
Jó a kérdés, Hogy te meg én Meddig lopjuk egymás idejét. Nálam tele a pohár, Sőt, több ez már, Mint ami belefér!
Bárhogy szeretnéd, Most ne szakíts félbe, Tudod, azt nem bírom.
A szárnyaim leszegnéd, Fel az égbe Így nem jutok.
Ha álmodok veled még, Csak a megszokás parázslik bennem.
De bárhogy szeretnéd, Ennek vége, Már nem titok.
De miért vágsz most ilyen fapofát? Tudod, én tűrtem eleget, na nehogy már Még a végén én legyek a szemét, Kinek a cukcsi körmeid kaparnák a szemét.
Jó a kérdés, Hogy te meg én Meddig lopjuk egymás idejét. Nálam tele a pohár, Sőt, több ez már, mint ami belefér!
Bárhogy szeretnéd, Most ne szakíts félbe, Tudod, azt nem bírom.
A szárnyaim leszegnéd, Fel az égbe Így nem jutok.
Ha álmodok veled még, Csak megszokás parázslik bennem.
De bárhogy szeretnéd, Ennek vége, Már nem titok.
Bárhogy szeretnéd, Ne szakíts félbe, Tudod, azt nem bírom.
A szárnyaim leszegnéd, Fel az égbe Így nem jutok.
Ha álmodok veled még, Csak a megszokás parázslik bennem.
Mert bárhogy szeretnéd, Ennek vége, Már nem titok.
Bárhogy szeretnéd, Most ne szakíts félbe, Tudod, azt nem birom.
A szárnyaim leszegnéd, Fel az égbe Így nem jutok.
Ha álmodok veled még, Csak a megszokás parázslik bennem.
Mert bárhogy is szeretnéd, Ennek vége, Már nem titok!